Mielőtt részletekbe menően bemutatnám azt a modellt, amelyik a helyzetállapotunk javítását, illetve annak módját szemlélteti, megosztok egy idézetet, amely a legtalálóbban, a legrövidebben kifejezi a tanításhoz való hozzá állásomat.
Akkor egy tanító ezt mondá: Beszélj nekünk a Tanításról.
És ő ezt válaszolta:
Senki nem képes előttetek semmit fölfedni, csupán azt, ami tudásotok hajnalán, félálomban máris ott hever.
A tanító, aki követői között a templom árnyékában jár, nem bölcsességéből ad át nékik, hanem hitéből és szeretetéből.
Ha valóban bölcs, nem azt kívánja, hogy belépjetek az ő bölcsességének házába, hanem inkább saját elmétek küszöbére vezet benneteket.
A csillagász beszélhet néktek arról, mennyire ismeri a tér titkait, de ismereteit nektek át nem adhatja.
A muzsikus énekelhet néktek a ritmusról, amely a térben mindenütt jelen van, de nem adhat néktek olyan fület, amely felfogja ezt a ritmust, sem olyan hangot, mely e ritmust visszhangozni képes.
És aki jártas a számok tudományában, beszélhet a mértékek birodalmáról, de oda el nem vezethet.
Mert az egyik ember tudománya át nem adhatja szárnyait a másiknak.
És mivel mindegyikőtöket magában ismeri az Isten, ezért mindegyikőtöknek egyedül kell megismernie az Istent és megértenie a földet.
Kahlil Gibran: A PRÓFÉTA
