A teljességre, egységességre és az egyesre konkrétra való törekvés egyformán megfigyelhető jelenségek a világban. A természetben és a társadalomban egyedileg lejátszódó folyamatokról beszélve, azokról ilyen módon való gondolkodás közben elválasztunk, határvonalakt húzunk. Máskor a természet mintáira próbáljuk modellezni a társadalom jelenségeit ilyenkor, általánosítást, kiterjesztést végzünk.
Az emberi működés következménye mindez. Egyszerre egy dologra tudunk figyelni és aztán sokba a másikra egy fontossági sorrend szerint, ami egyénenként jellemző. Éppen ezek és egyes részeket kiragadunk a jobb megértés érdekében.
Erősen él bennünk az egész egység megértése és ehhez keresünk támpontokat a kiterjesztés gyakorlásával. Gondolkodásunk sajátja tehát az egyként és egységként való kezelése a világnak. Mindkét megközelítési módot a megismerés és tudásvágy hajtja.
A határvonalakat - a valósakat, az annak vélteket és a képzeletbeli, akár képtelenek tűnőeket is- mi építjük gondolkodásunk és fantáziánk segítségével.
A természetben legszembetűnőbben a körvonalak lebomlása figyelhető meg. Ez arra enged következtetni, hogy ez a jellemző. Hiszen a legnagyobb hegy is elporlad, erodálódik. Ennek apró jeleit már egy emberöltő akart is lehet értékelni. A többi képzelőerő kérdése. Úgy tűnik idővel, minden szétszóródik.
A tudományos ismeretterjesztés csatornái beszámolnak a múltbeli és várható égitest robbanásokról mely során porként oszlanak szét a világegyetemben az entrópia (rendezetlenség) törvényének engedelmeskedve. Mielőtt megnyugodnánk (főleg a rendet annyira nem kedvelők) mondván, hogy a rendetlenségre való törekvés a természetben törvény, tudomásul kell vennünk a folyamatok ellenkezőjének létezéseit. Hiszen a hegyek homokhegyek, sivatagok formájában, a csillagpor pedig más bolygóként összeállva léteznek tovább, élik életüket.
A világban a szétszóródás és koncentrálódás törvénye egyaránt érvényesül.
A teremtés, az alkotás folyamatának fő eleme a koncentráció, az összegyűjtés.
A rendezettség célja azonban nem maga a produktum, hanem a lehetőség a létre jött alkotás gyümölcseiből való részesedésnek.
A természet törvényei az összegyűjtött javak másokkal történő megosztását is előírják.
Számomra a tanítás olyan önmegvalósítás, mely során az összegyűjtött javakat osztom meg a tanulókkal.
